Nem is tudom mivel nyissam ezt a bejegyzést... Szörnyű dolog történt, szinte az összes haver, barát összeroppant, szétcsúszott egy nap alatt... A csapat minden egyes tagja elfeledte gondjait, senki nem haragudott senkire, csak egy dologra összpontosított mindenki, egy Barátot vesztettünk el. Egyszerűen nem hittem el, amikor hallottam hogy mi történt, azt hajtogattam magamban, hogy ez nem történhetett meg, de aztán mégis, sajnos igazak a hírek... Fél négykor találkoztunk a Tesco parkolóban. Könnyes arcok fogadtak, szörnyű látvány, szinte sírásra kéztetett az egész. Rengetegen összegyűltünk, Tari közelebbi, és távolabbi haverjai, barátai a motorosok közül. Néma csend, mindenki az együtt töltött időkre gondolt, eközben pedig egyre többen lettünk. Az esteledés kezdetével elkezdtük a gyertyákkal való emlékezést, a gyerták végül egy nevet formáltak, amit sosem feledünk. Este megkezdtük emlékmotorozásunkat a Kiskörúton, amin már megannyiszor járt az Aerox nyergében, természetesen a kékek ezt is félbeszakították, ígyhát a 19 körből csak 7 sikerült. A várakozás, és merengés közepette megérkezett Peti is, aki új infókat hozott. Tari életét vesztette egy kamionnal való frontális ütközésben... Még leírni is szörnyű... Ezt követően elmentünk a Családhoz. Apuja és Anyuja sírva fogadott minket, közben mi meggyújtottuk gyertyáinkat. A csend itt is uralkodott, majd megköszönték hogy ellátogattunk hozzájuk... Mit is mondhatnék róla... Egy vicces srác volt, senkivel sem volt rosszban, mindenki szerette... Felejthetetlen ember, személyiség volt, még mindig nem értem hogy történhetett. Nyugodj békében Tari, sosem felejtünk el!